fald m. i- (oder a-)St., nur Notker, Cat.
und Gl. 3, 625, 12 (12. Jh.): ‚Falte, plica‘ (mhd.
valt; ae. feald; aisl. faldr ‚Falte, Knoten‘, feldr
‚Schafpelz, Mantel‘). S. faldan. — Ahd. Wb. III,
534; Splett, Ahd. Wb. I, 200; Köbler, Wb. d.
ahd. Spr. 243; Schützeichel⁵ 128; Starck-Wells
137; Schützeichel, Glossenwortschatz III, 33.