fossata f. n-St., nur in Gl. 2, 433, 20 (2 Hss.,
11. Jh.): ‚Abzugskanal, -graben, Kloake, cloa-
ca‘. Lehnwort aus spätlat. fossatum. Zur Etym.
von lat. fossatum vgl. Walde-Hofmann, Lat. et.
Wb. I, 521 f. (s. v. fōdiō ‚grabe‘). — Ahd. Wb.
III, 1198; Splett, Ahd. Wb. I, 1216; Köbler,
Wb. d. ahd Spr. 321; Starck-Wells 174; Schütz-
eichel, Glossenwortschatz III, 277; Graff III,
706.