kergî f. īn-St., Gl. 1,581,13 (12. Jh.);
3,416,60 (um 1175, alem.): ‚List; astus,
versutia‘ (mhd. kerge). Deadj. Abstraktum.
S. karg. Vgl. karagî. — Ahd. Wb. 5, 130;
Splett, Ahd. Wb. 1, 444 (Ansatz karagî);
Köbler, Wb. d. ahd. Spr. 650 (Ansatz ka-
ragī); Schützeichel⁷ 174; Starck-Wells 322
(Ansatz karagī); Schützeichel, Glossen-
wortschatz 5, 194 (Ansatz kergī).