entiskî f. īn-St., nur Gl. 1, 380, 27; 2, 442, 3:
‚Altertum, längst vergangene Zeiten, antiqui-
tas, vetustas‘. S. entisc. — irentiskôn sw. v. II,
nur Gl. 2, 167, 21 (Clm 6277, 9. Jh.), Mayer,
Ahd. Gl.: Nachträge 129, 8(?): ‚veralten, alt
werden, antiquare‘. — Ahd. Wb. III, 309;
Splett, Ahd. Wb. I, 184; Starck-Wells 127.
804.