fûlhentida f. ō-St., nur Gl. 2, 316, 13. 14
(9. Jh.) fulhantida: ‚Unzucht, incestum‘. S. fûl,
hant, -ida. — Ahd. Wb. III, 1319; Splett, Ahd.
Wb. I, 353 (fûl hentida; vgl. Ahd. Wb.
a. a. O.); Köbler, Wb. d. ahd. Spr. 337; Starck-
Wells 182. 846 (fūlhantida); Schützeichel,
Glossenwortschatz III, 324.