heia¹AWB f. ō-St., Gl. 1,294,41 (9. Jh.);
4,246,22 (1. Drittel des 11. Jh.s): ‚(Som-
mer-)Hitze; cauma, uredo‘ (vgl. mndd. hey;
mndl. hei; vgl. nhd. hei adj. [Dt. Wb. 10,
794]). — Ahd. Wb. 4, 799 f.; Splett, Ahd. Wb. 1,
368; Köbler, Wb. d. ahd. Spr. 525; Schützei-
chel⁶ 152; Starck-Wells 261; Schützeichel,
Glossenwortschatz 4, 226.